Mellbimbo hozzászólások
Lépj be, vagy regisztrálj ahhoz, hogy a Mellbimbo hozzászólás rendszerét tudd használni.
#1
Lőrinc?
#2
hat ez nem is rossz ötlet
#3
sziasztok a nevem pityu, a daliás piaci kofa
segítséget szeretnék kérni tőletek, ugyanis olyan problémám akadt, ami már nagyon elfajult, tudniillik beteges módon vonzódom a dinnyékhez már kölyökkorom óta. az egész olyan ötéves koromban kezdődhetett, amikor édesapám idősebb földművelő mátyás kivitt a dinnyeföldre, hogy büszkélkedjen a fia azaz én előttem, mikre nem képes a két kezével. ekkor történt a legmeghatározóbb dolog az életemben: apám megmutatta hogyan kell lékelni. szorgosan gyakoroltam a lékelést mindenféle mézédes dinnyén, görögdinnyén, sárgadinnyén. elérkezett a kamaszkor tomboltak a hormonok, de mivel falun laktunk sőt, tanyán, a tanyasi hírhálózatban olyan dolgok keringtek, hogy milyen jók azok a kis bociborjúk megdugni. de nekünk nem volt bocink, még egy kibaszott tyúkunk se. így hát mit lehetett tenni, gondolkozni kezdtem, feltaláltam magam: meglékeltem egy dinnyét és magamévá tettem. ezzel kezdődött a dinnyefétisem. néha mikor már untam hogy a hugycsövembe megy a dinnyemag csak simán rávertem a dinnyékre. de biz ám mókás dolog volt a hugycsövembe szorult dinnyemagot kilövellni, azok a régi szép idők. mostanság azonban elharapódzottak a dolgok, mivel egyre több reklamációt kapok. a piacon árulok dinnyéket, de a szenvedélyemmel nem hagytam fel, ezért sok vásárlóm mikor otthon felvágja a dinnyét, csak egy szarrádugott telegecizett tökfélét talál a várt csemege helyett. sajnos a feleségem is kezd rájönni a dolgokra, és félek szól apámnak és így felgöngyölődik a múltam, kiderül hogy én voltam a dinnyék réme, megrontója és apám bucira veri a fejem
történt veletek már hasonló?
segítséget szeretnék kérni tőletek, ugyanis olyan problémám akadt, ami már nagyon elfajult, tudniillik beteges módon vonzódom a dinnyékhez már kölyökkorom óta. az egész olyan ötéves koromban kezdődhetett, amikor édesapám idősebb földművelő mátyás kivitt a dinnyeföldre, hogy büszkélkedjen a fia azaz én előttem, mikre nem képes a két kezével. ekkor történt a legmeghatározóbb dolog az életemben: apám megmutatta hogyan kell lékelni. szorgosan gyakoroltam a lékelést mindenféle mézédes dinnyén, görögdinnyén, sárgadinnyén. elérkezett a kamaszkor tomboltak a hormonok, de mivel falun laktunk sőt, tanyán, a tanyasi hírhálózatban olyan dolgok keringtek, hogy milyen jók azok a kis bociborjúk megdugni. de nekünk nem volt bocink, még egy kibaszott tyúkunk se. így hát mit lehetett tenni, gondolkozni kezdtem, feltaláltam magam: meglékeltem egy dinnyét és magamévá tettem. ezzel kezdődött a dinnyefétisem. néha mikor már untam hogy a hugycsövembe megy a dinnyemag csak simán rávertem a dinnyékre. de biz ám mókás dolog volt a hugycsövembe szorult dinnyemagot kilövellni, azok a régi szép idők. mostanság azonban elharapódzottak a dolgok, mivel egyre több reklamációt kapok. a piacon árulok dinnyéket, de a szenvedélyemmel nem hagytam fel, ezért sok vásárlóm mikor otthon felvágja a dinnyét, csak egy szarrádugott telegecizett tökfélét talál a várt csemege helyett. sajnos a feleségem is kezd rájönni a dolgokra, és félek szól apámnak és így felgöngyölődik a múltam, kiderül hogy én voltam a dinnyék réme, megrontója és apám bucira veri a fejem
történt veletek már hasonló?
